Minden megváltozott (25)

Elváltak a szüleim, meg tudtak egyezni, egész nyáron ezért nem tudtam őket hívni. Aztán most meg, ideköltöztem apuhoz, Taemin megjelent az ajtómban, és megkért menjek vissza vele, és apa beleegyezett, hogy együtt visszamenjünk. De – mondtam és közben kisétáltam az udvarra - Taemin-nal szeretnnk még elmenni a vidámparkba, de ha fellépésetek lesz, akkor ő visszamegy ma én meg majd csak holnap
- Ááá, annyira nem fontos. - mondta Onew - Most hívtak, hogy kiírtak minket a műsorról. Gyertek majd holnap. Vissza tudod adni a Maknae-t?
- Persze – visszamentem a lakásba és Minnie kezébe nyomtam a telefont.
- Igen – szólt bele.
Onew elmondta neki, hogy nem kell ma este vissza mennie, és velem maradhat. Majd megyünk, ha úgy gondoljuk. letette a telefont, apu visszavonult a szobájába dolgozni.
- Minnie, mit szólnál, ha elmennénk a vidámparkba?
Egy darabig tétovázott, aztán beleegyezett. Beültünk a kocsijába és elmentünk. Nagyon szuperül éreztük magunkat. Másnap visszamentünk Szöulba, és buliztunk egy nagyot a srácokkal. Mindenki nagyon boldog volt. Bemutattam mindenkinek a drága apucim, és nagyon jól szórakoztunk, és már rá is ráfért hisz anyu csak úgy elhagyta. Nagyon sokáig buliztunk. Másnap sokáig aludt mindenki. Ezzel ezt le is szeretném zárni. Boldogok voltunk Taemin-nel. Apu is itt volt velünk. Egyszer - kétszer beszéltem még anyuval telefonon, aztán amikor már teljes harmóniában élt az új párjával akkor, engem elfelejtett. Nem hívott, nem is jelentkezett. Semmi. Sokáig sírtam még amiatt, hogy szét ment a családom. És legtöbbször Minho vállán sírtam, ki magam, hisz ő igazán tudhatja milyen az ha valakinek nincs teljes családja. De én igazán nem panaszkodhatok. Minnie-vel olyan mintha az isten lábát fogtam volna meg. Ő a világon a legjobb pasi! Nagyon szeretem, csak neki élek. Ha ő nem lenne, akkor nem hiszem, hogy túléltem volna a szüleim válását. ennek a nyárnak vége… nem tudom lesz-e folytatás… azt tudom, most vagyok a legboldogabb egész életemben!

Fél évvel később:
Uh… hát sok minden történt ezen a hosszú télen! Volt egy pár fellépésük a srácoknak, és mi mindannyian velük voltunk.
Ja, egyébként a mi kis csapatunkon annyi változott, hogy GaYoon találkozott állítólag álmai pasijával és elhagyta Key-t, aki teljesen összetört, de aztán visszatért a pornóvideóihoz, és már jobban van! :D
Yuri és SeoHyun is elmentek, de ők még a nyilvánosság előtt járnak a srácokkal, csak mi tudjuk az igazságot. Onew megcsalta Yuri-t az egyik koncert után. JongHyun is kikezdett egy rajongóval… de ő kicsit másképp.
Az én drágám hűséges hozzám, és én is az vagyok hozzá, nagyon szeretjük egymást! Sophi már bemutatta a szüleinek Minho-t és ez fordítva is megtörtént! Minho szülei nagyon kedves lánynak találták Sophit, és azt mondták, ha a rapper és Sophi között egy más lány miatt megromlik a kapcsolat, akkor Minho búcsút mondhat az SHINee-nak! Karácsonykor az első napot együtt töltötték Sophi szüleinél, és második napot pedig Minho szüleinél.
Én már megint kettesben maradtam ma Taemin-nel itthon. Key, JongHyun és Onew elmentek, hogy megtudják a managerük-től, hogy mikor kezdődik a turné. Minho pedig még Sophival van a szüleinél.
Minnie csinált ma reggel reggelit, ahhoz képest, hogy nem egy mesterszakács, nagyon jó lett. Miután ágyba hozta a reggelit, elmentünk együtt lezuhanyoztunk. nem tudom, hogy akarjátok-e, hogy részletezzem, ezért most még nem teszem :P.
Nem sokkal később Onew-ék visszajöttek és kupaktanácsot tartottak, úgy, hogy Minho közben telefonban volt, hogy ő is tudjon a dolgokról.
Addig én apunál voltam. Nagyon jó volt, elmentünk együtt ebédelni. Bemutatta apu az új barátnőjét. Aki nagyon kedves, fiatalos kisasszony. Egész ebéd alatt nyalták-falták egymást. Jó volt úgy látni aput, hogy újra boldog. Délután, amikor hazamentem, ugyanis én SHINee renzidenciába költöztem, apunak meg külön háza van, tehát ha véletlen szakítanék a Minnie-vel lenne hova mennem, de ez nem következhet be.
Tehát amikor hazamentem, a fiúk már felhagytak a kupaktanáccsal. Minnie elmondta, hogy az idei turné júniusban kezdődik majd, most még csak április vége van.
Tegnap este elmentem bulizni Yuri-val és SeoHyun-nal. Megünnepeltük, hogy újra együtt dolgozunk a modellszakmában. Este, amíg a bárpultnál ültünk egyszer csak valaki megfogta a hátam, és megkérdezte lenne-e kedvem táncolni vele. Először nem ismertem fel a hangját, de amikor megfordultam megláttam JungUp volt az. Elmentem vele táncolni, és pont akkor kezdték el adni a srácok új számát az EveryBody-t. Egész este táncoltunk és ittunk. Nem enyhén berúgtunk és volt ott már tipi-tapi meg hasonlók. Pedig én nem is akartam, de a pia… aztán este már annyira be voltunk rúgva, hogy nem tudom, hogy értünk haza és azt sem tudom, hova értem haza…

A dolgok rendeződni látszanak (24)

- Kincsem, mit szólnál hozzá, ha mindannyian visszamennénk Szöulba? És úgy én ott lennék veled, és te meg Taemin-nel, és akkor senki sem szakít el titeket egymástól... - Apu ezt komolyan mondod? – kérdeztem meglepetten. – Eljönnél velem oda? - Hát úgy volt eleve, hogyha anyu nem hívja fel Key-t akkor én megyek veled. Erre a mondatra, eszembe jutott, hogy, hogy kezdődött a nyár. Mennyire vártam már, találkozhatok az eddig eltitkolt unokatesómmal, aztán mire odajutottam addigra az is kiderült, hogy Taemin-nel töltöm majd a nyaram 90 %-át és, hogy az unokatesóm nem más mint Kim KiBum. Akkor még bele sem mertem gondolni, vajon, hogy viszonyul majd az öt srác hozzám, ha én beköltözöm közéjük. De, nem érhette őket nagy meglepetés, hiszen Keynél minden este más csaj alszik, meg hát a pornózási mániája:) vicces. Aztán találkozott GaYoon-nal, és elkötelezte magát, egy jó időre vele. És amikor MinHo úgy érezte, hogy reménytelenül szerelmes egy lányba, és, hogy ő soha sem lehet az övé? Az volt még az igazi kavalkád. JongHyung és SeoHyun, Onew és Yuri... róluk már a Dél-Koreai bulvársajtó mindent tud. Viszont a többiek szerelmi élete egyelőre még titokban van. Vajon meddig? Amikor Key és GaYoon balesetet szenvedett, akkor aztán igazán volt miért félni. Aztán milyen boldog volt Minnie amikor azt hitte, hogy én vagyok terhes. És milyen boldog lett Key amikor kiderült, hogy nem én (ennek azért örült, mert nem kellett beszámolnia a szüleimnek arról, hogy, hogy is történt a dolog), hanem Gayoon lett terhes. Aztán elmentek elvetetni a babát. Meg amikor azt hittük Minho megcsalja Sophit, közben csak JonHyung szülinapi buliját szervezte, titokban, hogy senki ne tudjon róla. Egész délután erről beszélgettünk. Néha apa is közbeszólt. (a babás részt a mesélésből kihagytuk). Eközben a Shinee rezidencián, a fiúk halálra keresték Minnie-t. Azt hitték elment és full részegre itta magát és legkésőbb reggelre hazakeveredik, de nem ért haza. Már nagyon aggódtak, amikor a drága kis Minho fejéből kipattant mi lenne, ha felhívnák, lehet, hogy hamarabb is megtudták volna hol van Taemin ha telefonálnak. Csörgött Minnie telefonja: - halló. - Szia Minnie, Key vagyok. Megtudhatnánk, hogy hola fenében vagy? Már végighívtuk az összes kórházat és mindent. jó lenne, ha hazajönnél, mert ma este fellépésünk van. - Itt vagyok a drága szerelmemnél. Nem tudjuk lemondani?? Nem hiszem, hogy még ma visszatudok menni, egyedül. - Akkor erőltesd meg magad. tudod adni az unokahúgom? - adom – mondta Minnie és a kezembe nyomta a telefont. - Halló – szóltam bele. - Szia Skye, Key vagyok, hogy vagy mi újság? Mit csinál ott a Maknae? – kérdezte egy szuszra. - Elváltak a szüleim, meg tudtak egyezni egész nyáron ezért nem tudtam őket hívni. Aztán most meg, ideköltöztem apuhoz, Minnie megjelent az ajtómban, és megkért menjek vissza vele, és apa beleegyezett...

Talán minden rendeződik?! (23)

Kinyitottam az ajtó és nem volt ott senki, csak egy nagy csokor rózsa. Elkezdtek folyni a könnyeim, apa rátette a kezét a vállamra. - Ne sírj drágám, itt vagyok – jött egy hang a legközelebbi bokorból, aztán kilépett Taemin. Először nem hittem a szememnek… úristen, Minnie itt van? Odarohantam hozzá átöleltem és megcsókoltam. Apa behívott minket. Megittunk egy nagy bögre kakaót, mindannyian, közben beszélgettünk: - Hogy kerülsz te ide? – kérdeztem – ne hogy azt hidd, hogy nem örülök, csak nagy utat tettél meg… értem… - kicsit elpirultam, már nem volt jó, hogy apu is jelen van. - Kocsival jöttem… és azért jöttem ide, hogy elmondjam a szüleidnek, hogy minket nem választhatnak szét. Mert én még az életemnél is jobban szeretlek. És ha ezt nem értik meg akkor elrabollak, és elduglak egy kalitkába, hogy csak az enyém legyél. - Na, jó, az én lányomat, csak az engedélyemmel viszed el… de látom ezt a ragyogást a szemébe,úgyhogy megengedem. - Elnézést uram. És köszönöm. Azzal Minnie, átölelt és megcsókolt. Egész este beszélgettünk még, és együtt mentünk aludni… apa nem szólt érte. Másnap reggel reggeli közben anya megjelent. - Skye, gyere, hazaviszlek. - Anya, én úgy döntöttem, mivel, hogy úgyis elváltok, én apuval maradok. Minnie még aludt. Tehát őt anya nem látta. Hagytam egy cetlit neki, aztán elmentünk az ügyvédhez. Anya beleegyezett abba, hogy apunál maradhassak. Aláírtuk a papírokat, és összecsomagoltam a cuccaim, és átköltöztem apuhoz. Taemin már ébren volt, és a nappaliban ült. Átöleltük egymást és megcsókolt. Nagyon édes volt. Apu látta, hogy mennyire szeretjük egymást és úgy döntött, megajándékoz engem egy aprósággal: - Kincsem, mit szólnál hozzá, ha…

Otthoni meglepetések (22)

Útközben, amíg ezt a gyönyörű dalt hallgattam, visszaemlékeztem azokra a pillanatokra, amikor megtudtam, hogy Key az unokatesóm, amikor megtudtam, hogy Teamin-nel töltöm a nyaram, amikor megláttam Kibum-ot a reptéren. Amikor 2 hónappal ezelőtt úgy álltam Minnie előtt, mint egy jól nevelt szűzlány. Eszembe jutott az a pillanat, amikor először magáévá tett, és amikor utoljára, egy könnycsepp csorgott végig az arcomon. Elkezdett leszállni a repülő, még mindig azt az egy számot hallgattam. Landolt a gép. Szép lassan elkezdtem pakolászni magam körül. aztán megtöröltem az arcom és mosolyt erőltettem rá. Anya várt a reptér kijáratánál. Nagyon örültem, hogy újra láthatom, de szomorú is voltam. Egymás nyakába borultunk. Beültünk a kocsiba és hazafelé hajtottunk. Egész úton arról meséltem, hogy milyen szuper volt Taemin-nel. Bár azt még nem mondtam meg anyunak, hogy le is feküdtünk egymással, de szerintem tudja. Amikor hazaértünk senki nem volt otthon. - Apu, hol van? - Beszélnünk kell. – ült le anya a nappaliban. - Miről? – mentem utána és leültem vele szembe. - Apu és én elválunk, nem szeretjük már egymást, mert…szóval - Szia, Drágám – jött be nappaliba apu régi jó barátja KyuMin – oh, hát már hazaértél te is. nem tudom emlékszel-e még rám, de én vagyok KyuMin, most már szép lassan az új apud. - Nem! Maga nem az apám és soha nem is lesz az. Anyu, apu hol van? - Szeretnél most hozzá menni? - Igen, nagyon. Beültünk a kocsiba, és anyu elvitt édesapámhoz. Anyunak megmondtam, majd hazamegyek. Bementem a házba és átöleltem aput. Nem kérdeztem semmit. Nem mondtam semmit, hozzá bújtam. Már nagyon hiányzott. Amikor már kérdezgetett akkor elmondtam neki mindent a „rövid” nyaralásomról. Neki még azt is elmondtam, hogy mi volt köztem és Taemin között, és nem zavarta. Beszélgettünk. Meséltem neki Key balesetéről. Mindenről. Késő este rendeltünk egy pizzát, és azt ettük. Közben egy filmet néztünk. Amikor megcsörrent a telefonom: - Szia, édes egyetlen szerelmem. – szólt a telefonba Taemin – nem bírok aludni nélküled, hiányzik az illatod, hiányzol, ahogy ott fekszel az ágyban, hiányzik az, ahogy rám nézel, hiányzik, ahogy megérintesz. Nagyon hiányzol. – ezt mind egy szuszra mondta el. - Nagyon aranyos vagy drágám, de most ez van… - mondtam kicsit közömbösen, hátha könnyebb lesz neki. – Majd egyszer újra együtt lehetünk. – már majdnem bőgtem, úgy fájt, és apa ezt mind látta, de most nem zavart, sőt jó volt, hogy ott volt gondoltam, hisz ha majd leteszem, ő majd megvigasztal. - Csak annyit szeretnék mondani, hogyha tényleg látni szeretnél és akarsz még velem lenni, akkor gyere ki az ajtó elé és engedj be. Alig akartam hinni a fülemnek, de mire újra megszólalhattam volna, letette a telefont. Apu mosolyogva nézett rám. Én pedig elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtó és…

A könnyes búcsú (21)

Sokáig gondolkoztam, most mi lesz? Elmegyek és új csaja lesz? Vajon fog majd még rám gondolni? Vagy pár nap múlva már rögtön elfelejt?

Minnie megérezhette, hogy mikre gondolok. még szorosabban szorított magához.

- Nagyon szeretlek – suttogta, a hangján érezhető volt, hogy fél. Fél, hogy soha többé nem lehetünk együtt.

- Én is szeretlek. – mondtam és egy újabb könnycsepp csorgott végig az arcomon. közelebb bújtam hozzá. – szeretlek – mondtam még egyszer, hogy nyomatékot adjak a szónak.

Így aludtunk el. Egész este ezt a szót suttogta a fülembe „szeretlek”. Ez volt a varázsszó. Erre aludtam el. Reggel, úgy érzem, nagyon korán kelhettem. Taemin már nem volt mellettem, ettől még szomorúbb lettem. Még feküdtem az ágyamban, amikor pár perccel később a szerelmem jött be egy tálcával.

- Gondoltam, hozok neked reggelit. Szeretlek – kimondta újra a varázsszót.

- Köszönöm – mondtam és sírtam… - Én is szeretlek.

Bekapcsolta a rádiót és bezárta az ajtót. Pont most kezdődött Christina Aquilera-tól az El Baso Del Final. Leült mellém. Én eltoltam a tálcát és csak őt néztem. Ő pedig csak engem. Aztán közelebb jött és  megcsókolt. Nagyon gyengéd volt, olyannyira, mint talán még soha. Simogatott. Gyengéden megérintette a hátam és simogatta. Nagyon jó volt, aztán levetkőztünk, levertük a tálcát az ágyról, de nem zavarta egyikünket sem. Csókolgatta a testem… minden porcikám erre vágyott, de ezt most egyikünk sem akarta elsietni. Édesen csókolt. Nem sokkal később kimerülten feküdtünk egymás karjaiban. Együtt mentünk zuhanyozni és Minnie újra bekapcsolta azt a számot… megmosta a hátam, én meg az övét. Pecekig álltunk a zuhany alatt. Amikor már törülköztünk valaki kopogott, egy szál köntösben mentem ajtót nyitni.

- Skey, ugye összecsomagoltál már? – kérdezte Key, mert ő volt az.

- Öhm… mindjárt kész vagyok, mennyi az idő.

- Mért nem ismered az órát? – kérdezte Kibum viccesen – 8:20 van, nem sokára indulnunk kell.

- Jó – mondtam és visszamentem Minnie-hez, felöltöztem és elkezdtem csomagolni.

- Nem sokára indulnom kell. – mondtam.

- Nem, előtte még eljössz velem a stúdióba, mutatni szeretnék valamit.

Kiszöktünk a terasz ajtón és elhajtottunk az egyik autóval a stúdióba. Minnie bement a mikrofon mögé és elindította a zenét. Én kint vártam. Amikor kijöttek Teamin, kezembe nyomta a lemezt.

- Ez a tied – mondta  - csak a repülőn hallgasd meg hazafelé.

- Mi? – kérdeztem értetlenül. – Mi ez? – kérdeztem.

- Majd meglátod. Most hazamegyünk és gyorsan becsomagolsz pár ruhát. Utána kiviszünk a reptérre és a többi ruhád utánad küldjük.

- Jó – mondtam szomorúan.

Amikor visszaértünk Onew-ék már az ajtóban toporogtak. Gyorsan felmentem a szobánkba, ami mostantól szerintem majd csak egy vendégszoba lesz. És engem hamar elfelejtenek majd. Újra rám tört a sírás, de most nem volt rá idő. Gyorsan abbahagytam és lementem. Kimentünk a reptérre.

Szia, drága unokahúgom – mondta Key könnyes szemmel.

- Szia Kibum – mondtam sírva, a sminkem már teljesen eltűnt, de nem érdekelt. Átöleltem Key-t és sírtam. 

-  Szia, Skye, örülök, hogy megismertelek. – mondta Gayoon, ő is sírt már.

- Én is örülök Gayoon. – őt is átöleltem és sírtam…

Szép sorjában elköszöntem mindenkitől Sophival is sírtam egy sort. És Minho és a többiek, mind úgy fognak hiányozni. Én  csak sírtam, tudtam legközelebb is csak 9 hónap múlva jöhetek vissza, ha vége a sulinak. Aztán jött Taemin…

Alig bírtam a szemeibe nézni. Odajött hozzám, már ő is sírt, megcsókolt

- Szeretlek – ezt mondta. Ez a szó volt az, amit nem akartam hallani. Fájt ez a szó. Sírtam, most már nem csak olyan búcsúsírás volt. Ez egy keserves sírás volt. Sirattam életem nagy szerelmét.

- Én is szeretlek – mondtam neki. Aztán elindultam. Amikor visszanéztem rájuk ott álltak mindannyian, még jobban rám jött a sírás. Amikor már a jegyellenőrző hölgy előtt álltam visszafordultam és már csak Minnie állt ott a többiek odamentek az ablakhoz, én visszaszaladtam Taemin-hez és sírtam, átöleltem és utoljára megcsókoltam. Egy utolsó szenvedélyes, könnyes, búcsúcsók volt ez. Utána felszálltam a gépre és leültem a helyemre, egész végig sírtam. Amikor eszembe jutott a cd, elővettem és betettem a cd lejátszómba. Egy szám volt rajta. Amit a Taemin csak nekem írt.

Egy váratlan üzenet (20)

Egyáltalán mik történnek, most ott ahol vannak? Mindannyian csak gyötörtük magunkat, vajon ott az orvosnál, hogy döntenek majd?  Pár órával később Key és Gayoon lépett be az ajtón. Gayoon kicsit fáradtnak tűnt, Kibum pedig szomorúnak, de ez érthető. Odamentünk és megöleltük őket. Gayoon elmondta, hogy a baba már elment, kicsit sírt, de mondta, hogy az orvos szerint lehet majd még gyerekük, hiszen ez volt az első terhessége, ami így végződött, és több nem is lesz. Egy jó ideig nem történt semmi. Sophi és Minho nagyon nem bírták már a sajtó szemétkedését, ezért elutaztak. Onew és Yuri hazamentek, hogy Onew bemutassa a szüleinek Yurit, utána meg átmentek Yuri szüleihez. Key és Gayoon is elmentek  síelni meg kipihenni ezt a babás sztorit. JongHyun kísérgette SeoHyun-t a fényképezéseire és keveset voltak otthon. Taemin és én itthon maradtunk. A szobámban ültem és szomorkodtam. Már csak egy hónapot leszek itt. És most mindenki elment… Minnie kopogott az ajtón. Tudtam, hogy ő az, de nem akartam, hogy bejöjjön, így is eléggé fáj, hogy egy hónap múlva nem fog simogatni… ő mégis bejött, kérdezés nélkül, látta, hogy sírtam. Nem mondott semmit. Leült mellém és szótlanul ültünk egymás mellett vagy két órán keresztül. Néha felállt és kiment vécére. Este pedig telefonált egyet. Utána visszajött, felállított és azt mondta van 10 percem, hogy elkészüljek. Gyorsan lefürödtem, megszárítottam a hajam és felöltöztem. Ez nem fért bele a 10 percbe, de elnézte nekem. kb. 40 perces késéssel indultunk el… hogy őszinte legyek, nem tudom hova. Taemin vezetett. Én csak ültem elmélyülten az ülésben. Ő a kezét a lábamra tette. Nemsokára  egy gyönyörű étteremhez értünk. Ki volt világítva az egész. Gyönyörű volt, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Egész este beszélgettünk, megkajáltunk, és ő végig a kezem fogta. Nagyon édes volt, egész este bíztatott, hogy most még ne fájjon olyan dolog miatt a fejem, ami még messze van. Nagyon édes volt…

Eközben Sophi és Minho élvezték a hangulatot Jamaicán. Épp egy kedves kis vendéglőben vacsoráztak ők is. Aztán felmentek a hotelba… és „játszottak” papás-mamást. Onew és Yuri nagyon jól szórakoztak a szülőknél. A leader szülei nagyon kedvesek voltak Yurival, ők is épp nyugovóra tértek.

Kibum és Gayoon pedig síeltek. Mondjuk most épp a hotelba ültek és forró csokit ittak és beszélgettek. A lány kicsit még szomorú volt, de már oldódott a hangulat.

JongHyun és SeoHyun épp egy egész napos fotózásról ért haza. Minnie és én hazamentünk és kivételesen tényleg elmentünk aludni… fárasztó napjaink voltak.

Holnap lesz Teamin születésnapja. Már megvettem az ajándékát. Majd nem Mindenki hazajött. Sophi és Minho egész nap aludtak. Szintúgy Key és Gayoon. Onew és Yuri még nem értek vissza, holnapra tervezték az érkezést. JongHyun és SeoHyun pedig még mindig fotózásokra rohangáltak. SeoHyun nagyon kelendő ebben a szakmában.  Egész nap azon gondolkoztam mi lesz ezután. Bementem a szobába leültem az ágyra. azt hittem Taemin még alszik, de már fenn volt… igen aktívan … átölelt…hozzá bújtam, és a fülébe súgtam:

- Boldog szülinapot, drágám!

- Köszönöm, édesem, ez életem legjobb szülinapja, mert velem vagy.

Elkezdte csókolgatni a nyakam, nagyon jó volt vele. Amikor kezdett volna vetkőztetni, benyitottak a többiek, boldog szülinapot kívánni. Mindenki odaadta az ajándékot Minnie, utána megreggeliztünk és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba, utána ebédelni, és délután lovagolni, este pedig az első nyári fellépésük lesz. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat egész nap. Mindenki nagyon boldog volt.  Mondjuk a reggelt kicsit megzavarták. De sebaj, lesz még idő bepótolni. Pont ezen gondolkoztam, amikor hazaértünk. Key vette észre, hogy a rögzítőn világít a gomb. Mindenki körbe állta a készüléket, és hallgattuk, az első telefonáló a menedzser volt. Boldog szülinapot kívánt Taemin-nek és figyelmeztette a fiúkat az esti fellépésről, ami már megvolt. A második telefonáló pedig az anyum volt. 

-  Sziasztok skacok. Remélem, vigyáztok az egy szem lányomra és semmi rosszat nem csináltok vele. Drága Skye, lenne egy kisebb probléma és haza kéne jönnöd, hogy meg tudjuk beszélni. Lefoglaltam a repülőjegyed, holnap 10-kor indul a gép. Én várlak majd a reptéren. Kérlek vigyázz magadra. Szeretlek, puszi: Anyud.

És letette a telefont. Mindenki csak nézett maga elé. Azt egyszer csak Key és Taemin egymás szavába vágva kezdtek beszélni.

- Nem mehetsz haza. most nem… - kezdte Minnie.

- De hát nélküled mi lenne velünk… - folytatta Kibum.

Ott háborogtak mindketten, de azt senki nem vette észre, hogy majdnem összeestem. Nagyon rosszul éreztem magam, pár mondat járt a fejemben. „Itt kell hagynom a szerelmem! El kell mennem, el kell engednem!” A sírás kerülgetett. Nem nagyon bírtam palástolni a fájdalmam, és amíg a fiúk ott dumáltak nekem, hogy majd ők beszélnek a szüleimmel, addig én felmentem a szobába és sírva dőltem le az ágyra. Képtelenség, hogy pont most menjek el. Nagyon sokáig sírtam, nem sokkal később miután én felértem a szobába Minnie is jött. Mellém bújt, nem szólt semmit. Csak magához szorított. jó volt érezni a közelségét, de tudtam ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetek vele. Fájt belegondolni ebbe. Sokáig gondolkoztam, most mi lesz? Elmegyek és új csaja lesz? Vajon fog majd még rám gondolni? Vagy pár nap múlva már rögtön elfelejt?

Egy fájdalmas döntés (19)

Taemin pedig csak állt, és csak nézte a tesztet

- Te… terhes vagy? – kérdezte, és rám nézett.

- Nem Minnie...

- De a teszten az van.. - értetlenkedett.

- De nem.. - szóhoz sem jutottam.

- Nagyon örülök – átölelt. Én nem bírtam elviselni. Ez az ölelés most nem volt jó. Meg kell mondanom neki…

- Taemin – bontakoztam ki az öleléséből – nem én vagyok terhes… valaki terhes, de nem én…

- Hát akkor ki? – kérdezte Key.

Már nagyon forró volt a hangulat.

Én! – mondta GaYoon. KiBum ránézett, most rajta volt a sor, hogy teljesen elfehéredjen.

- Kisbabánk lesz? – az unokatestvérem rám nézett. – mikor ugranak elő a többiek, hogy április bolondja?

- Nem is április van – mondtam – és ez nem vicc… de ezt már nektek kell megbeszélni.

- Mikor csináltad a tesztet és mért nem szóltál? - tette fel a következő kérdést Gayoon-nak.

- Ma reggel, mert rosszul érzem magam egy ideje. És mert még csak most tudtam meg. Nekem is fel kell dolgoznom, hogy egy valami növekszik bennem, ami tőled van. – válaszolta Gayoon.

 Eközben Minnie átölelt, puszilgatott, és a fülembe súgta: - Azért jó lett volna, ha te vagy terhes… már kezdtem elképzelni a pici Minnie-t… - nagyon cuki volt, amikor ezt mondta.Key és Gayoon tovább beszélgettek:

- És azért nem mondtam még el, a másik ok… mert nem akarom, hogy szétmenjen az SHINee a baba miatt, mert el tudom képzelni mit, éreznének a fanok, ha rájönnének, hogy gyereked lesz és kiszállsz. Ezt nem akarom. És apa nélkül sem akarom felnevelni a gyereket! Tehát én már eldöntöttem – nagy levegőt vett – nem tartom meg a babát, és ha emiatt ki akarsz dobni, akkor már, megyek is csomagolni. - hadarta el Gayoon.

Mi csak néztünk rá. Látszott rajta komolyan gondolja. Key odament hozzá, átölelte és a mondta:

- Én örökké veled maradok. Együtt elmegyünk és – nyelt egyet – elvetetjük a babát. Szeretlek.  – mondta, de láttam rajta nagyon fájt neki. Minnie-vel felmentünk a szobába. Nem akartunk tovább zavarni. Onew-ék még mindig aludtak. Taemin elment zuhanyozni, én pedig bementem Minho-hoz és Sophi-hoz. Még az ágyban lustálkodtak. Megkérdezték mi baj van és én mindent elmondtam.

Elképedve néztek rám. Én meg csak mondtam-mondtam a magamét. Miután már mindent tudtak lementünk reggelizni, Kibum és Gayoon már nem voltak itthon. Mi elmondtuk Onew-éknek és Jongie-éknak is. És ők is azt mondták, hogy most még ez a helyes. Vajon mi lesz ebből? Lehet majd még gyerekük egyszer, ha együtt maradnak? Egyáltalán mik történnek, most ott ahol vannak?

Egy nem várt esemény (18)

Először egy sms-t küldtük Jongie telefonjára. Két perccel később, pedig ezt: „SeoHyun, csípd ki magad és Jongie-t is… Puszi: Skye, Gayoon, Sophi és Yuri” Nem írtak vissza egyik sms-ünkre sem, így csak remélni tudtuk, hogy nem melegítőben állítanak oda. Minden vendég megérkezett. Felhívtam SeoHyunt. - Szia! na, mikor értek ide? - Nem sokára. Egy utcányira vagyunk, mire készültök? – kérdezte. - Oké, akkor siessetek, puszi. – és letettem a telefont, meg sem vártam a választ. - Siessetek, mindenki a helyére. SeoHyun azt mondta, hogy egy utcányira vannak már csak. gyerünk-gyerünk. - sürgettem mindenkit. Lekapcsoltuk a villanyt. Csináltunk gyorsan egy kis utat, ahol a pincér betolja majd a tortát a sötétbe. Hallottuk a kocsi ajtó csapódást, pár perccel később nyílt az ajtó. Jongie a kapcsoló után nyúlt. A pincér gyorsabb volt. Betolta a tortát és mi elkezdtük: - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT JONGHYUN! Látni kellett volna az arcát. Nagyon meglepődött. És boldog volt. Mi mind mosolyogtunk rá, egy boldogság könny csorgott le az arcán… - Mióta szervezitek? – kérdezte egy nagy mosolyog kíséretében. - kb. egy hónapja. – mondtam. SeoHyun aki eddig megdermedve állt, most végre szóhoz jutott: - És nekem mért nem szóltatok? – kérdezte. - Féltünk, hogy beköpsz Jongie-nak minket, ezért, de most nem ez a lényeg. BULIZZUNK! Mindenki táncolt, evett, ivott, nagyon jó volt a hangulat. Sophi és Minho táncoltak. Key és Gayoon is eltűntek valahova, csak nem tudjuk hova. Onew és Yuri táncoltak. A vendégek is mind táncoltak. Fergeteges buli volt. JongHyun volt a középpontban. SeoHyun is nagyon jól érezte magát, ő is táncolt ismerősökkel ismeretlenekkel. Én és Minnie most épp a bárpultnál ültünk és egymást néztük. Minden vágyam lett volna megcsókolni itt és most őt. És úgy nézett ki, nem csak én gondolok erre. Utána elmentünk és vagy hajnali 4-ig táncoltunk. Néha-néha Christy-t is láttam a tömegben. Odamentünk hozzá szerelmemmel és megköszöntük, hogy ennyire jó lett a díszítés. Bólintott és bulizott tovább. Minnie-vel mi is követtük a példáját és egy nagyon jót partiztunk. Az elmúlt sok rossz után ez most nagyon jó volt. Mindenki jól érezte magát és szuper volt a társaság is. Másnap reggel 7-kor mentünk haza. Mindannyian azonnal le is feküdtünk aludni. Jó sokáig bírtuk a szunyát. Másnap délután kettő körül ébredtünk. Minnie még javában szuszogott, amikor én már vagy fél órája csak őt bámultam. Ahogy őt néztem eszembe jutott, már csak egy hónapig leszek vele. Ugyanis augusztus közepén haza kell mennem, mert még a tankönyveimet is meg kell vennem. Sírva fakadtam. Nem akartam felkelteni Taemin-t ezért kimentem a folyósóra a mosdóba. Kifújtam az orrom, amikor megláttam egy terhességi tesztet a kukában. Nem szoktam ilyet csinálni, de ez nagyon érdekelt. Vajon ki csinál ilyet? Megnéztem az eredményt. És igen, valaki terhes a házban biztos voltam benne, hogy nem én vagyok az, tehát kell lennie a házban valakinek, aki ma reggel magányosan, ül… mondjuk a… konyhában. Azonnal lementem a konyhába, de nem volt ott senki. Gondoltam várok egy picit. Leültem a székre és vártam… kisvártatva megjelent, valaki a lépcső tetején, akire egyáltalán nem számítottam, hisz még csak 20 éves. Gayoon állt ott… ránéztem. Ő kérdőn pillantott rám, és én bólintottam. - Mikor láttad? - kérdezte. - Most az előbb, amikor kimentem… a mosdóba - válaszoltam. - És mit csinált ott? Csak nem sírtál? - nem- töröltem meg az arcom… Átölelte a vállam. Összeölelkeztünk. Abban a pillanatban jött le a lépcsőn Key. Én pedig az asztalon felejtettem a tesztet. El akartam venni az asztalról, és Kibum észrevette, hogy a tesztért nyúlok, és ő gyorsabb volt. Elvette. Az eredményt látva tátott szájjal rám nézett. - te… te… terhes vagy? – kérdezte elképedve. - nem, nem. ez csak el van rontva… rosszul lett megcsinálva… - kicsit elpirultam. Taemin jött le a lépcsőn, és Key csak nézett rá. Én Key-t néztem, ahogy Gayoon is… ha Key most elszólja magát Minnie-nek, akkor vége mindennek, és el kell mondanunk az unokatesómnak, hogy Gayoon terhes… kész katasztrófa lenne. Gayoon kétségbeesetten nézett szerelmére. Key továbbra is a kezében tartotta a tesztet. átölelte Gayoon-t és akkor Minnie észrevette. - Mi az? – kérdezte. – meg hát különben is, olyan fagyos itt a hangulat, mi van? – odamentem hozzá és átöleltem. - Kibum, kérlek, mutasd meg, ne titkoljatok előlem semmit… - de hát az semmi, drágám, ne törődj vele. Minnie kivette Key kezéből a tesztet ránézett és elállt a szava. Teljesen elfehéredett… nem tudtam mit csináljak, próbáltam megszólalni, de nem ment… Taemin pedig csak állt, és csak nézte a tesztet…

Nem várt hazaérkezés és szülinapi készülődés (17)

Másnap reggel, amikor felkeltünk, Sophi visszaért végre a húgától, és Minho ágyában ébredezett. Csináltam reggelit mindenkinek, és felszóltam, hogy jöjjenek enni. Szép lassan megtelt az étkező. Már csak Onew-ék és JongHyun-ék hiányoztak az asztaltól. Egész délelőtt JongHyun szülinapi bulijáról tárgyaltunk. Megbeszéltük, hogy ha hívnak Onew-ék, akkor majd velük is megbeszéljük, de SeoHyun-t nem avatjuk be, nehogy elszólja magát. Felhívtuk Christy-t, hogy ha van ideje, jöjjön át, hogy meg tudjuk beszélni a helyszínt és a díszítést. Dél körül ideért és este hatig erről beszélgettünk. Egy nagy klubbot választottunk Szöul belvárosában és ki is fizettük a díjat, hogy arra az estére a mienk legyen a klub. Már szép lassan szállingóztunk el aludni, amikor megcsörrent a telefon. Egyszerre rohant vissza mindenki a nappaliba. Felkaptuk a telefont. Onew és Yuri volt az. Elmondtuk nekik a nagyszabású terveinket Jongie szülinapjáról. Onew-éknek nagyon tetszett. Mondtuk nekik, hogy 19.-én haza kéne jönniük, hogy minden rendben legyen, ugyanis SeoHyun-ék csak 20.-án reggel érkeznek meg. Ezzel sem volt semmi baj. Ez az egy hónap, amíg szerveztük a bulit nem volt semmi érdekes. Eljött a 18.-a már mindannyian nagyon izgultunk. Vajon mit fog szólni JongHyun? Taemin és én elmentünk a bárba és megnéztük a díszítést, megrendeltük a tortát, és beszéltünk Christy-vel. Hazafelé az úton Minnie megállt az első pihenőnél megálltunk. és megkérdezte: - Szóval, ugye, a nyár végén, nem mész vissza? – kérdezte. - De, sajnos vissza kell mennem. - szontyolodtam el. - És akkor… mi lesz velünk? - kérdezte kétségbeesetten. - Nem tudom… - válaszoltam őszintén,közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam… - de mindig szeretni foglak… - aztán megcsókolt. Elindultunk most már tényleg haza. Amikor óriási meglepetés fogadott minket. JongHyun és SeoHyun ott ült a nappaliba és a többiek mind megszeppenve hallhatták az élménybeszámolójukat. - Hát ti meg mit kerestek itt? – kérdezte Taemin. - Nem akartam nélkületek ünnepelni a szülinapom, és még hiányoztatok is. - válaszolta Jongie. - De hát az isten szerelmére, csak holnap után lesz a szülinapod. - hüledezett Minnie. - Baj, hogy hazajöttünk? – kérdezte. - Nem – válaszoltam mielőtt a többiek vissza elküldték volna nyaralni JongHyung-ot. Jongie és SeoHyun felmentek csomagolni. Mi többiek pedig összedugtuk a fejünket. - Most, mi lesz? – kérdezte Minho. - Mi sem tudjuk. Holnap hazajönnek Onew-ék, de előtte fel kéne hívnunk őket. - mondtam. A nap további részében azon ügyeskedtünk, nehogy JongHyun észrevegye a készülődést. Sikerült Onew-éknak szólnunk, hogy mondják majd azt, hogy hiányoztunk és azért jöttek haza. Másnap reggel Onew és Yuri megjelent az ajtóban és elég hihetően adták elő a mesét, hogy hiányoztunk. Mindenkinek hoztak valami ajándékot. Mind a 8-an elmentünk vásárolni Jongie-nak ajándékot. Mindenki kitalált valami érdekes és szellemes, kedves ajándékot és azt próbálta megszerezni. Egész nap vásárolgattunk. Késő este értünk haza és akkor már Jongie-ék aludtak. Másnap korán reggel elmentünk és elvittük a tortát a klubba, és fogadtuk a vendégeket. Küldtünk egy sms-t JongHyun-nak. „Szia Jongie,este 8-ra gyertek a Leader Club-ba. Puszi: Skye,Gayoon,Sophi és Yuri.”

Csodálatos gyógyulás (16)

Csöngettek, Taemin-t felküldtem a szaunába, én pedig mentem ajtót nyitni. GaYoon állt ott, teljesen egyedül egy óriási vigyorral az arcán.

Úristen – üvöltöttem – tudsz járni, de jó. – átöleltem. Minnie lejött a lépcsőn, mögötte Minho és Christy.

A Maknae odajött és ő is átölelte GaYoon-t.

- De jó, hogy most már minden rendben, hol van KiBum? – kérdezte.

- Csak nem hiányoztam? – nyílt az ajtó és Key jött be rajta. Mindannyian nevettünk. nagyon régen voltunk ilyen boldogok. Mondjuk az esti programunk egy kicsit szertefoszlott, de így is jó volt.  

Nem tudom elképzelni, hogy Minho és Christy mit csinálhattak. Semmi gyanúsat nem vettem észre rajtuk. De hát ők még a jövő zenéje. Csak Sophit ne bántsa meg. Egész este beszélgettünk. GaYoon elmondta, hogy már régebb óta próbálják, hogy egyedül menjen, de eddig nem volt bátorsága. Key szerelmének köszönhetően gyógyult meg. Christy 10 körül elment. Minho kísérte ki az ajtóhoz. Ott még sugdolóztak egy picit. Aztán elment. Éjfélig beszélgettünk. Amikor már aludni készültünk megcsörrent a telefonom.

- Halló! – szóltam bele én.

- Szia, Skye… - hallottam két ismerős hangot. Onew és Yuri.

- Sziasztok – mondtam – várjatok, kihangosítom…

Sziasztok – mondta Key, Taemin, Minho és GaYoon.

- Sziasztok – válaszolt Onew és Yuri. – Van valami új otthon?

- Igen – kiabáltam – de majd Kibum és GaYoon elmondja.

- Összeházasodtok? – kérdezte Onew és nevetett.

- Dehogy – mondta GaYoon – képzeld, tudok járni, Key-nek köszönhetően, nélküle nem ment volna. De sajnos már tornászbajnok nem leszek, de modellnek még visszamehetek.

- Az szuper – mondta Yuri. – majd a nyár végén megyünk megint öten foto… - hirtelen elharapta a mondatot. Mindenki rám nézett… - Mindegy. Majd ha hazamentünk megbeszéljük. Addig is legyetek jók. Megyünk. Sziasztok!

- Sziasztok – mondtuk kórusban.

Letettük a telefont. KiBum felkísérte GaYoon-t a szobájába. Minho kiment a konyhába.

- Egyébként nem kell rosszra gondolni. Christy parti szervező. Tudjátok JongHyun-nak nem sokára itt van a  szülinapja és arra gondoltam rendezhetnénk neki egy hatalmas bulit. Mit szóltok?

- Én meg már azt hittem, hogy akarsz valamit Christytől… - mondtam.

- Nem, hiszen tudod, mennyire szeretem Sophit.

Egy darabig még erről a témáról beszélgettünk aztán Minho elment aludni. Én pedig elmosogattam a bögréket, egyszer csak Minnie odajött a hátam mögé és átölelt. Csókolgatta a nyakam. Felé fordultam. Megfogta a kezem és felkísért a szobánkba. Lekapcsolta a villanyt és lefektetett az ágyra, levette a pólóját. Végigsimítottam a mellkasát és szíve egyre vadabbul vert. Teljesen levetkőztetett és simogatott...

Egy titokzatos lány (15)

A többiek mind aludtak, és egy jobb napról álmodoztak. Reggel én keltem hamarabb, úgy ébredtem, ahogy elaludtam. Taemin egész éjszaka magához szorított, úgy aludtunk. Reggel simogattam az arcát, hogy felkeljen. Gondoltam be akar menni a kórházba. Mire odaértünk már több ezer fotós állt a kórház előtt. És mi volt a még meglepőbb? Rengeteg rajongó sírt, csak hogy megnézhessék, mi történt az ő Oppajukkal. Egymás vállán sírtak a rajongók. Elképzeltem milyen lenne, ha most otthon lennék és csak egy héttel később szerzek róla tudomást. Mi lenne, most ha nem ő lenne az unokatesóm. Mi lenne, ha már soha nem lenne ő az unokatesóm. Egy pillanatra megtorpantam. Elképzeltem, hogy otthon töltöm ezt a nyarat. Nélkülük. Borzalmas volt. maga csak az, hogy elképzeltem. És Key fel fog épülni, mert nagyon erős…

1 héttel később:

Az unokatestvéremmel és GaYon-nal ültünk a nappaliban. Már GaYoon-t is kiengedték. Viszont nem tud járni. Tolókocsival közlekedik és Key mindig elkíséri a gyógytornászhoz. Most is épp oda készültek. Egyedül hagytak a magányommal. Ez az egy hét alatt annyi történt, hogy Sophi haza utazott a szüleihez, mert megbetegedett a húga, és kötelességének érezte, hogy hazamenjen. JongHyun és SeoHyun, nem voltak itthon. Hawaii-on pihentek. Egy hónapra mentek el. Onew és Yuri pedig Tunéziába mentek másfél hónapra.  Minnie egész végig velem van. Mindig itt van, ha szükségem van rá. nagyon szeretem őt. Minho a szobájában msn-ezett Sophi-val. Kopogtattak az ajtón. A Maknae ment kinyitni, mert én épp teát csináltam.

- Sziasztok, Christy vagyok, Minho itthon van? – az ajtóban egy igen szolidan öltözködő, nagyon csinos lány állt.

- Mindjárt megnézem – mondtam én és felmentem Minho szobájába – kopp-kopp én vagyok az, bejöhetek?

- Persze Skye nyugodtan.

- Itt egy lány. téged keres. Christy-nek hívják…

- Felküldöd? – kérdezte.

- Mit akarsz tőle Minho? - vontam kérdőre.

- Semmit. Nyugi. - válaszolta.

- És Sophi?

 - Majd akkor én szólok Christy-nek. - emelkedett fel a foteljából.

- Oké, szólok. - adtam fel.

Azzal lementem és megmondtam a csajnak, hogy Minho fent várja. Szemrebbenés nélkül felment hozzá. Taemin rám nézett. Én megráztam a fejem. Key és GaYoon még mindig nem értek vissza. Úgy döntöttünk elmegyünk szaunázni  együtt. Aztán videózunk. De valami keresztül húzta a számításaink. Csöngettek…

Katasztrofális Este (14)

Amikor Key kanyarodott be egy gyorsforgalmi útra, az ő lámpája volt zöld, de egy kamion sofőr elaludt vezetés közben és beléjük csapódott oldalról. GaYoon oldala tört össze a legjobban, hiszen abba az oldalba csapódott be. Key azonnal elvesztette az eszméletét. GaYoon-nak eltört két bordája és felülről a harmadik csigolyája. Válságos volt az állapota. Amikor ezt megtudtuk épp műtötték. Kimbum még mindig nem volt eszméleténél. Kint ültünk a váró teremben, azt hittem megőrülök, hogy lehet ez? Mért velünk történik ez meg? Hajnali kettőig ültünk a váróban, amikor kijött az orvos.

- Nagy a baj Doktor Úr? - kérdezte Onew.

- Igen, attól tartok. Valószínűleg a hölgy soha többé nem tud majd lábra állni.

Mindenki magába zuhant. Az nem lehet, hogy ilyen fiatalon…

- És a kamionsofőr? – kérdeztem.

- Meghalt. Amikor behozták már akkor. Innen rögtön a hullaházba szállították.

- Doktor Úr, és Kimbum-al mi a helyzet? Ő hogy van? Neki ugye nincs semmi komoly baja?  - kérdezte Taemin.

-  A fiatalúr kisebb karcolásokkal megúszta, de még nem tért magához.

- Bemehetek hozzá? – kérdezte Onew.

- Igen, de csak egy ember és csak öt percre.

A Leader felállt puszit nyomott Yuri homlokára és bement. Öt perccel később ki is jött. Nagyon letörtnek tűnt. De ez érthető volt, hiszen az egyik barátját látta szinte félholtan feküdni egy kórházi ágyban. Kézen fogta Yurit és mondta nekünk is, hogy menjünk. Nem sokkal később, amikor hazaértünk, Minnie nagyon szomorúan felballagott a szobámba és lefeküdt. Pár perccel később utána mentem és nem örültem annak, amit láttam. A Maknae összegömbölyödve feküdt az ágyamon a sötétben, ölelgette a párnáját és sírt. Odabújtam hozzá,  és ő olyan erősen, kedvesen szorított magához.

- Ne haragudj – súgta a fülembe. – nem kellett volna a másik úton mennünk. Együtt kellett volna maradnunk. Ez csak az én hibám.

Átöleltem. Nagyon szorosan szorítottam, hogy tudja nincs egyedül a fájdalmával. - --- Nem te vagy a hibás. Akkor is megtörtént volna, ha mi ott jövünk mögöttük a kocsival. Csak akkor most jobban fájna, ugyanis láttuk volna az egész balesetet.

Eközben a kórházban Key magához tért:

- GaYoon -  suttogta a sötétbe. – GaYoon hol vagy? – utána KimBum látott egy nagy villanást és hirtelen eszébe jutott a nagy kamion, ahogy közeledik. Az unokatesóm felordított:

- GaYoon. azonnal hozzák őt ide.Nem lehet baja! – Key torkaszakadtából üvöltött, de csak egy ápoló jött be hozzá.

- Uram, kérem, ne kiabáljon – próbálta csitítani a hölgy.

Key viszont egyre hangosabban kiabálta ugyanazt. Az ápolónő kiment és hozott be altatót. Beleszúrta az infúzióba és hagyta hadd hasson a gyógyszer. KimBum szép lassan elhallgatott. Elaludt.

Otthon már mindenki aludt. Én nem tudtam elaludni. Néztem Minnie-t amint rásüt a holdsugár. Ez a mai nap katasztrófa volt. Remélem a holnapi jobb lesz. Ahogy így gondolkodtam, szép lassan elaludtam.

Onew az ágyában feküdt Yuri mellett. Ő sem bírt még aludni. Nézte a plafont. Folyamatosan Key-t látta maga előtt,  ahogy ott feküdt az ágyban. Ez a kép nem akart eltűnni a szeme elől. A többiek mind aludtak, és egy jobb napról álmodoztak…

Megbolygatott boldogság (13)

Taemin-nel ott álltunk a háta mögött, és amikor kinyílt az ajtó és megláttuk ki az a lány elállt a szavunk, és elég hülye fejet vágtunk, mert a lány…

Nem volt más, mint Sophi. De valahogy teljesen másképp nézett ki. A haja egyenes volt és selymes. Nem volt rajta a szemüvege. Egy nagyon édes kis miniszoknyába volt.

- Édesem – ölelte át Sophi-t, Minho. – már úgy hiányoztál. Gyönyörű vagy!

Minnie is megpuszilta Sophi-t, de rá nem volt olyan nagy hatással, mint barátjára. Utána én következtem. Megpusziltam Sophi-t és rögtön neki szegeztem a kérdést.

- Honnan van ez a kocsi? Csak nem nyerted valahol?

- Nem, nem. Apuéktól kaptam. Elő szülinapi ajándék.

- Nagyon jól néz ki. És nagyon szép vagy.

- Köszi Skye. – rám mosolygott és tényleg sokat változott. Gondoltam hagyjuk őket kettesben, és felráncigáltam Minnie-t az emeletre aki, teljesen meg van bolondulva, most pl. azt találta ki, hogy magáévá akar tenni a teraszon. Ezt lepasszolom. Ehelyett elmentünk együtt szaunázni. És…na ezt inkább nem mondom el. xddd 

Eközben, odalenn:

Minho és Sophi beszélgettek. Elmondta mennyire hiányzott már neki. Lehet, hogy csak egy nap volt, de nélküle maga az örökké valóság. Minho és Sophi elmentek együtt „aludni”. Bár erről nem tudok mit mondani, ugyanis mondom én jól elvoltam a szaunába. Key és GaYoon nagyon későn értek haza. Ja, Onew-ról és JongHyun-ról meg is feledkeztem egy picit, róluk annyit, hogy holt részegen fekszenek az egyik szobában. Szerintem róluk ennyi elég is. GaYoon anyukájáról nem tudok még semmit. Reggel, amikor mentem le GaYoon a telefon mellett ült.

- Jó reggelt! Mi újság az Anyukáddal?

- Szia, hát válságos az állapota. – mondta  könnyekkel küszködve. Odamentem hozzá és átöleltem. Ekkor megcsörrent a telefonja. Felvette beszélt pár mondatot és következett egy nagy szünet, ő teljesen elfehéredett. Letette a telefont és csak nézett maga elé

- Mi a baj? – kérdeztem, ahogy észrevettem a fehérségét.

- Az anyukám… - mondta sírva…

- Mi történt vele? csak nem… - néztem rá.

- De igen – válaszolta, és sírt. átöleltem. – ne sírj – próbáltam vigasztalni, de nem használt. Csak sírt- sírt és sírt. KimBum-ék jöttek le a lépcsőn.  

Taemin rám nézett. Megráztam a fejem, odajött és átölelte GaYoon-t. Key csak nézett ki az álmos fejéből. Tökre nem tudta, hogy hol van. GaYoon felállt a székből és elindult felfelé a lépcsőn. Amikor KimBum ránézett a kisírt szemeire rögtön leesett neki a dolog,  után ament. Minnie-hez bújtam. Sírtam. Nem tudom mért, hisz nem is ismertem az anyukáját. Onew és JongHyun kissé másnaposan lejöttek a lépcsőn.

- Itt meg mi történt? – kérdezte Jongie.

- Meghalt GaYoon anyukája… - mondta a Maknae.

A két jómadárnak még rosszabb kedve lett. Pár órával később Key és GaYoon jöttek le a lépcsőn.

Beszéltünk a rokonokkal, holnap lesz a temetés. Nem kérünk hamvasztást és semmit sem, így temetjük el, ahogy van. Most elmegyünk koszorút rendelni.

Közölte KimBum és kikísérte GaYoon-t a kocsihoz. Beültek és elhajtottak. Sophi és Minho jó sokáig bírták az alvást. Most jöttek le a lépcsőn.

- Mi ez a nyomott hangulat? - kérdezte Minho.

- Meghalt GaYoon anyukája.

- És hol van?

- Elmentek KimBum-mal, megrendelni a koszorút. 

-  Rossz lehet most neki. – mondta Minnie.

- De ő nagyon erős lány. Túl lesz rajta. – mondtam bizakodóan.

Leültünk mindannyian az asztal köré és vártunk. Eközben Onew és JongHyun értesítették SeoHyunt és Yurit, hogy mik történtek és remélik a temetésre hazajönnek. Aznap mindenkinek nyomott volt a hangulata, de meglehetett érteni. Ellézengett mindenki. Csak GaYoon feküdt le aludni és az egész napot átaludta. Örültünk neki, hogy alszik, mert legalább, nem gondolkozott. Key néha-néha bement hozzá és vitt ennivalót, ill. megnézte, hogy van. Este hat óra körül megérkezett a lányok. Onew és JongHyun ment el értük a reptérre. SeoHyunék amikor megérkeztek felmentek és részvétet nyilvánítottak GaYoon-nak.

Utána letusoltak és elmentek aludni, ugyanis fárasztó napjuk volt. Minho és Sophi is hamarabb mentek aludni. Keynek nagyon nyomott volt a hangulata, talán még nyomottabb, is mint szerelmének. Minnie és én is elmentünk aludni. Mint mindig az én szobámba jött be és az én ágyamba feküdt le. Másnap mindenki korábban kelt fel. GaYoont viszont hagytuk még aludni. Elmentem Taemin-nel a koszorúért és a virágokért. Mire visszaértünk már szinte mindenki feketében volt. GaYoon is öltözködött éppen. Felmentünk a szobába és gyorsan átöltöztünk. Kimbum-ék javasolták, hogy menjünk velük, egy autóval, de inkább kettesben hagytuk őket és Onew Landrover-ével mentünk. Odaértünk a temetőhöz. Nagyon kedves kis temetést rendeztek. A sok rokon mind lerótta tiszteletét és elvonultak. Mi tízen maradtunk ott utoljára. GaYoon letette a koszorúját a koszorú halom tetejére. Egy könnycsepp csorgott végig az arcán, de ő letörölte és hátat fordított, elindult az autó felé. Mi is mind így tettünk. Key beült GaYoon mellé és elindultak. Mi beültünk a másik autóba és elindultunk mi is. Minnie mondta, hogy mutatni akar valamit a többieknek, ezért mi másik úton mentünk. Eközben Key beszélgetni próbált GaYon-nal. Amikor kanyarodott be egy gyorsforgalmi útra, az ő lámpája volt zöld, de egy kamion sofőr elaludt vezetés közben és…

Zajlik az élet (12)

Telefoncsörgésre ébredtem.

- Halló?

- Szia Skye. Leszerződtem egy fittnesz újsággal, ma kéne még jó sok képet csinálnunk. Az újság vett képeket. Olyanokat, amin együtt vagytok és olyanokat, amiken külön-külön. Be kéne jönnötök. Most. Fél óra múlva találkozunk. – mondta Minsu és le is tette a telefont.

Gyorsan kikeltem az ágyból, beugrottam egy melegítő ruhába összegumiztam a hajam és keltegettem a csajokat. A fiúk már megint elmentek. Az üzenetük ma az volt, hogy este fellépésük lesz és várnak nyolcra. SeoHyun és Yuri eléggé kiütötte magát éjszaka, őket volt a legnehezebb felkelteni. Mégis sikerült. Háromnegyed órával később már a stúdió öltözőjében öltöztettek, és csinálták a hajunkat. Egyszer kétszer én sem ismertem magamra a fotókon, nagyon művésziek lettek. Mire végeztünk a fotózással, megérkezett a fittnesz újság felelős szerkesztője és el is vitte a képeinket. Nagyon tetszettek neki. Megkértük a fodrászt, hogy csinálja meg a hajunkat, mert este buliba megyünk. Nagyon siettünk haza. Átöleltem Taemint és amint láttam mindenki hozzám hasonlóan tett (persze nem mindenki Minniet). Elindultunk a klubba, hogy ne késsenek el a fiúk. Már elkezdődött a show és a fellépő épp akkor kezdte el énekelni a számát. A fiúkat rögtön hátra kísérték. Mi öten csajok, leültünk az egyik sarokba és elmélyülten beszélgettünk. Egyszer csak a hangos bemondón ezt lehetett hallani, hogy következnek a fiúk.

Akkora örömujjongás volt abban a teremben, azt hittük megsüketülünk. De ugyanakkor nagyon örültünk is neki, hogy ilyen sikeresek a srácok. Énekeltek egy pár számot. Nagyon sok rajongó végig táncolta a számokat, illetve a fiúkkal együtt énekeltek. Amikor a fiúk végeztek, hátramentek átöltözni, a B1A4 volt a következő fellépő. Taemin-nel úgy döntöttünk, táncolunk. Mért ne? Megfogta a kezem és a táncparkett közepére vitt. A B1A4 éppen elkezdte a What's Happening című számát énekelni. Olyat táncoltunk rá… ááá… nem lehet elmondani sem. Minden pasi és csaj minket nézett. A többiek már hazamentek, nem tudom mi okból… Minnie-vel ott maradtunk és még sokáig táncoltunk. Nagyon jót buliztunk. Hajnali kettőre értünk haza.Együtt mentünk aludni… egy szobába… egy ágyba…

Reggel nagyon későn keltünk fel. Már mindenki rég fenn volt. Sophi már elment. Haza kellett mennie a szüleihez. Minho elment kiszellőztetni a fejét. Én még Minnie-hez bújva alvást szimuláltam. Annyira jó illata van… Onew és JongHyun elvitték SeoHyunt és Yurit korcsolyázni. És el tudom képzelni, hogy Key mit csinál GaYoon-nal.

Eközben Minho-nál:

Egy parkban ült. Egy szép szőke hajú lány ült le mellé.

- Bocsánat, meg tudnád mondani az időt, lemerült a telefonom.

- Óh, persze. 9 múlt 2 perccel.

- Köszönöm, ide valósi vagy?

- Hát igen, egy bandában énekelek.

- Tényleg? Képzeld én meg Backstage kártyát nyertem a B.A.P-hez. Velük fogok találkozni elméletileg 2 óra múlva.

- Oh… - nyögte ki Minho.

- És milyen bandában is énekelsz?

- SHINee - válaszolta Minho.

- Jaj, tudom. Nektek is van egy pár nagyon jó számotok, pl. a Sherlock… ááá… azon mekkorát partiztunk… nagyon jó volt.

- Örülök – mondta a rapper kicsit bánatosan.

- Valami baj van? – kérdezte a csaj.

- Ááá… dehogy… majd elmúlik, de azért kösz.

- Nincs mit, tényleg, de sajnos most mennem kell. Szia

- Szia.

Itthon, nálunk:

- Taemin.

- Tessék Drágám.

- Öhm, szóval, tegnap előtt voltunk bulizni. És…

- Megcsaltál? – kérdezte Minnie, fel sem nézve a pirítósából.

- Nem, dehogy…

- Akkor semmi baj – rám nézett, odajött hozzám és átölelt. Pont, amikor megjelent KimBum és GaYoon.

- Zavarunk? – kérdezte drágalátos unokatesóm. – szívesen visszamegyünk még… - egymásra mosolyogtak, nem értem, hogy bírnak ilyen jól elleni, amikor alig ismerik egymást egy hete. A Maknae felállt a székről megfogta a kezem:

- Nem, nem zavartok. Mi már megyünk is. Dolgunk van. – rámosolygott Key-re és felmentünk az emeletre.

Onew-ék és Minho ugyanakkor értek haza. Nem tudom mi baja volt Minho-nak de nem volt valami jó napja, biztos azért, hogy Sophi elutazott. Yuri és SeoHyun összepakolták a cuccaik és elbúcsúztak, nekik menniük kellett külföldre fotókat csinálni. Hisz ők már befutott modellek. Onew és JongHyun egy kis vodkába feledkezve próbálták nyugtatni magukat, csak 2 hónap.

GaYoon kapott egy telefont otthonról, hogy az anyukáját kórházba szállították és amilyen gyorsan, csak tud, menjen be hozzá. Key-el autóba pattantak és elmentek a kórházba. Minho pedig Sophi-t várta haza. Amikor is egy ezüst BMW állt meg a ház előtt és Minho teljesen rácuppant az ablakra ugyanis egy bombázó szállt ki a kocsiból. Becsöngetett a lány és a rapper ment ajtót nyitni. Minnie-vel ott álltunk a háta mögött, és amikor kinyílt az ajtó és megláttuk ki az a lány elállt a szavunk, és elég hülye fejet vágtunk, mert a lány…

Buli 4 ever (11)

Késő este, amikor hazaértünk. Mindenki ment a saját szobájába, persze párosával. Nem nagyon figyeltem a többi szobából kiszűrődő zajokat, de sejtettem, hogy ütik el az időt. Taemin-nel együtt mentünk zuhanyozni. Vagy fél órán keresztül álltunk a zuhany alatt. Ezen az estén is együtt aludtunk. Reggel mikor felkeltem, már egyedül voltam az ágyamban. Felöltöztem, és lementem megnézni, hová tűnt Minnie. Nem csak én kerestem a párom a konyhában, hanem a többiek is. A fiúk egyszerűen eltűntek. Találtam egy levelet a nappaliban. Magam köré gyűjtöttem a lányokat.

„Sziasztok lányok!

Ne haragudjatok, de el kellett mennünk. Este jövünk csak vissza.

Itt hagytuk Onew kocsiját.

Jó szórakozást!

Nyolc körül jövünk!

Puszi:

Onew

JongHyun

Key

Minho

Taemin

Kicsit mindannyian csalódott képet vágtunk, amikor megint mi történt? Hát persze, hogy csörgött a telefonom.

- Halló?

- Szia Skye. Nálad van SeoHyun és Yuri? Nem tudom utolérni őket sehol. Írt egy sms-t Yuri, hogy lenne két új modell lány, akiket majd behoztok.

- Öhm… jó, ahogy gondolod. Megreggelizünk és megyünk.

- Jó, siessetek. Puszi

- Na ki volt az? – kérdezte SeoHyun.

- Minsu.

- Úristen elfelejtettem – mondta Yuri. – gondolom lecseszett, hogy nem mentünk még be.

- Nem, egész nyugis volt. Biztos majd nekünk akar mondani valamit.

- Ja, lehet. Mit mondott még? – kérdezte SeoHyun.

- Azt, mondta, nyugodtan megreggelizhetünk, és utána menjünk be. Sophi-val és GaYoon-nal.

 Gyorsan reggeliztünk valamit. Aztán felöltöztünk. Mindannyian miniszoknyát vettünk fel és egy kis topot. Nagyon dögösek voltunk mi így öten. Úgy döntöttünk, gyalog megyünk, nincs olyan messze a stúdió, és különben is a séta formálja a popsit. Kb. 1 órával később, mint ahogy Minsu hívott, be is érkeztünk. Mindannyiunkat külön öltözőbe kísértek és felöltöztettek. Ki is festettek igen erősen. A vászon előtt találkoztunk. Mindenkin az lett kiemelve, ami a leginkább szép rajta. Nekem a lábaim és a mellem… SeoHyun-nak és Yurinak mindene. GaYoon-nak és Sophi-nak pedig pedig a lábuk. Most vettem csak észre milyen szép hosszú lábaik vannak. Minsu nagyon sok képet csináltatott rólunk. 10 percenként öltöztünk át. Hol cserfes tini lányoknak kellett tűnnünk, hol pedig nagyon komoly felnőtteknek. Nagyon jó képek lettek. Gondoltam, ha már Sophiék is a csapatba fognak tartozni, megünnepeljük. Félrehívtam SeoHyunt és Yurit. Megbeszéltem velük és ők is belementek. Visszaöltöztünk a ruháinkba és elindultunk bulizni. Gondoltuk, hát bulizunk egy nagyot, utoljára a fiúk nélkül. SeoHyun ajánlott egy helyet, odamentünk. Nagyon kellemes zene szólt. Leültünk ittunk egy kicsit. És csodák csodájára ki tűnt fel az asztalunk közelében? JongUp.

- Szia JongUp – köszöntem rá.

- Szia Skye, válaszolta. Végig nézett a csajokon… - csatlakozhatunk? Bár ahogy számolom eggyel több fiú, van, mint lány, de az nem baj, nem? – nézte továbbra is a csajokat.

- Nem – válaszoltam. Mindenki rám nézett. – mivan? Most akkor nem bulizni jöttünk?

Átültek a fiúk az asztalunkhoz és pár perc alatt olyan forró lett a hangulat. Nagyon jót buliztunk, aztán kezdődött a Pussycat Dolls Buttons című száma. JongUp megfogta a kezem és felhúzott a táncparkettre. Olyat táncoltunk… kicsit később mikor már, csak mi táncoltunk, feljöttek a többiek is, ne csak mi szórakozzunk. Nagyon- nagyon jót buliztunk. Kb. hajnali 4 körül értünk haza. Gyorsan felmentünk a szobánkba, mindenki a sajátjába. Gyorsan befeküdtem Taemin mellé. De megbeszéltük, hogy megmondjuk az igazat. Tíz körül ébredtem. Telefoncsörgésre.