Csodálatos gyógyulás (16)

Csöngettek, Taemin-t felküldtem a szaunába, én pedig mentem ajtót nyitni. GaYoon állt ott, teljesen egyedül egy óriási vigyorral az arcán.

Úristen – üvöltöttem – tudsz járni, de jó. – átöleltem. Minnie lejött a lépcsőn, mögötte Minho és Christy.

A Maknae odajött és ő is átölelte GaYoon-t.

- De jó, hogy most már minden rendben, hol van KiBum? – kérdezte.

- Csak nem hiányoztam? – nyílt az ajtó és Key jött be rajta. Mindannyian nevettünk. nagyon régen voltunk ilyen boldogok. Mondjuk az esti programunk egy kicsit szertefoszlott, de így is jó volt.  

Nem tudom elképzelni, hogy Minho és Christy mit csinálhattak. Semmi gyanúsat nem vettem észre rajtuk. De hát ők még a jövő zenéje. Csak Sophit ne bántsa meg. Egész este beszélgettünk. GaYoon elmondta, hogy már régebb óta próbálják, hogy egyedül menjen, de eddig nem volt bátorsága. Key szerelmének köszönhetően gyógyult meg. Christy 10 körül elment. Minho kísérte ki az ajtóhoz. Ott még sugdolóztak egy picit. Aztán elment. Éjfélig beszélgettünk. Amikor már aludni készültünk megcsörrent a telefonom.

- Halló! – szóltam bele én.

- Szia, Skye… - hallottam két ismerős hangot. Onew és Yuri.

- Sziasztok – mondtam – várjatok, kihangosítom…

Sziasztok – mondta Key, Taemin, Minho és GaYoon.

- Sziasztok – válaszolt Onew és Yuri. – Van valami új otthon?

- Igen – kiabáltam – de majd Kibum és GaYoon elmondja.

- Összeházasodtok? – kérdezte Onew és nevetett.

- Dehogy – mondta GaYoon – képzeld, tudok járni, Key-nek köszönhetően, nélküle nem ment volna. De sajnos már tornászbajnok nem leszek, de modellnek még visszamehetek.

- Az szuper – mondta Yuri. – majd a nyár végén megyünk megint öten foto… - hirtelen elharapta a mondatot. Mindenki rám nézett… - Mindegy. Majd ha hazamentünk megbeszéljük. Addig is legyetek jók. Megyünk. Sziasztok!

- Sziasztok – mondtuk kórusban.

Letettük a telefont. KiBum felkísérte GaYoon-t a szobájába. Minho kiment a konyhába.

- Egyébként nem kell rosszra gondolni. Christy parti szervező. Tudjátok JongHyun-nak nem sokára itt van a  szülinapja és arra gondoltam rendezhetnénk neki egy hatalmas bulit. Mit szóltok?

- Én meg már azt hittem, hogy akarsz valamit Christytől… - mondtam.

- Nem, hiszen tudod, mennyire szeretem Sophit.

Egy darabig még erről a témáról beszélgettünk aztán Minho elment aludni. Én pedig elmosogattam a bögréket, egyszer csak Minnie odajött a hátam mögé és átölelt. Csókolgatta a nyakam. Felé fordultam. Megfogta a kezem és felkísért a szobánkba. Lekapcsolta a villanyt és lefektetett az ágyra, levette a pólóját. Végigsimítottam a mellkasát és szíve egyre vadabbul vert. Teljesen levetkőztetett és simogatott...

Egy titokzatos lány (15)

A többiek mind aludtak, és egy jobb napról álmodoztak. Reggel én keltem hamarabb, úgy ébredtem, ahogy elaludtam. Taemin egész éjszaka magához szorított, úgy aludtunk. Reggel simogattam az arcát, hogy felkeljen. Gondoltam be akar menni a kórházba. Mire odaértünk már több ezer fotós állt a kórház előtt. És mi volt a még meglepőbb? Rengeteg rajongó sírt, csak hogy megnézhessék, mi történt az ő Oppajukkal. Egymás vállán sírtak a rajongók. Elképzeltem milyen lenne, ha most otthon lennék és csak egy héttel később szerzek róla tudomást. Mi lenne, most ha nem ő lenne az unokatesóm. Mi lenne, ha már soha nem lenne ő az unokatesóm. Egy pillanatra megtorpantam. Elképzeltem, hogy otthon töltöm ezt a nyarat. Nélkülük. Borzalmas volt. maga csak az, hogy elképzeltem. És Key fel fog épülni, mert nagyon erős…

1 héttel később:

Az unokatestvéremmel és GaYon-nal ültünk a nappaliban. Már GaYoon-t is kiengedték. Viszont nem tud járni. Tolókocsival közlekedik és Key mindig elkíséri a gyógytornászhoz. Most is épp oda készültek. Egyedül hagytak a magányommal. Ez az egy hét alatt annyi történt, hogy Sophi haza utazott a szüleihez, mert megbetegedett a húga, és kötelességének érezte, hogy hazamenjen. JongHyun és SeoHyun, nem voltak itthon. Hawaii-on pihentek. Egy hónapra mentek el. Onew és Yuri pedig Tunéziába mentek másfél hónapra.  Minnie egész végig velem van. Mindig itt van, ha szükségem van rá. nagyon szeretem őt. Minho a szobájában msn-ezett Sophi-val. Kopogtattak az ajtón. A Maknae ment kinyitni, mert én épp teát csináltam.

- Sziasztok, Christy vagyok, Minho itthon van? – az ajtóban egy igen szolidan öltözködő, nagyon csinos lány állt.

- Mindjárt megnézem – mondtam én és felmentem Minho szobájába – kopp-kopp én vagyok az, bejöhetek?

- Persze Skye nyugodtan.

- Itt egy lány. téged keres. Christy-nek hívják…

- Felküldöd? – kérdezte.

- Mit akarsz tőle Minho? - vontam kérdőre.

- Semmit. Nyugi. - válaszolta.

- És Sophi?

 - Majd akkor én szólok Christy-nek. - emelkedett fel a foteljából.

- Oké, szólok. - adtam fel.

Azzal lementem és megmondtam a csajnak, hogy Minho fent várja. Szemrebbenés nélkül felment hozzá. Taemin rám nézett. Én megráztam a fejem. Key és GaYoon még mindig nem értek vissza. Úgy döntöttünk elmegyünk szaunázni  együtt. Aztán videózunk. De valami keresztül húzta a számításaink. Csöngettek…

Katasztrofális Este (14)

Amikor Key kanyarodott be egy gyorsforgalmi útra, az ő lámpája volt zöld, de egy kamion sofőr elaludt vezetés közben és beléjük csapódott oldalról. GaYoon oldala tört össze a legjobban, hiszen abba az oldalba csapódott be. Key azonnal elvesztette az eszméletét. GaYoon-nak eltört két bordája és felülről a harmadik csigolyája. Válságos volt az állapota. Amikor ezt megtudtuk épp műtötték. Kimbum még mindig nem volt eszméleténél. Kint ültünk a váró teremben, azt hittem megőrülök, hogy lehet ez? Mért velünk történik ez meg? Hajnali kettőig ültünk a váróban, amikor kijött az orvos.

- Nagy a baj Doktor Úr? - kérdezte Onew.

- Igen, attól tartok. Valószínűleg a hölgy soha többé nem tud majd lábra állni.

Mindenki magába zuhant. Az nem lehet, hogy ilyen fiatalon…

- És a kamionsofőr? – kérdeztem.

- Meghalt. Amikor behozták már akkor. Innen rögtön a hullaházba szállították.

- Doktor Úr, és Kimbum-al mi a helyzet? Ő hogy van? Neki ugye nincs semmi komoly baja?  - kérdezte Taemin.

-  A fiatalúr kisebb karcolásokkal megúszta, de még nem tért magához.

- Bemehetek hozzá? – kérdezte Onew.

- Igen, de csak egy ember és csak öt percre.

A Leader felállt puszit nyomott Yuri homlokára és bement. Öt perccel később ki is jött. Nagyon letörtnek tűnt. De ez érthető volt, hiszen az egyik barátját látta szinte félholtan feküdni egy kórházi ágyban. Kézen fogta Yurit és mondta nekünk is, hogy menjünk. Nem sokkal később, amikor hazaértünk, Minnie nagyon szomorúan felballagott a szobámba és lefeküdt. Pár perccel később utána mentem és nem örültem annak, amit láttam. A Maknae összegömbölyödve feküdt az ágyamon a sötétben, ölelgette a párnáját és sírt. Odabújtam hozzá,  és ő olyan erősen, kedvesen szorított magához.

- Ne haragudj – súgta a fülembe. – nem kellett volna a másik úton mennünk. Együtt kellett volna maradnunk. Ez csak az én hibám.

Átöleltem. Nagyon szorosan szorítottam, hogy tudja nincs egyedül a fájdalmával. - --- Nem te vagy a hibás. Akkor is megtörtént volna, ha mi ott jövünk mögöttük a kocsival. Csak akkor most jobban fájna, ugyanis láttuk volna az egész balesetet.

Eközben a kórházban Key magához tért:

- GaYoon -  suttogta a sötétbe. – GaYoon hol vagy? – utána KimBum látott egy nagy villanást és hirtelen eszébe jutott a nagy kamion, ahogy közeledik. Az unokatesóm felordított:

- GaYoon. azonnal hozzák őt ide.Nem lehet baja! – Key torkaszakadtából üvöltött, de csak egy ápoló jött be hozzá.

- Uram, kérem, ne kiabáljon – próbálta csitítani a hölgy.

Key viszont egyre hangosabban kiabálta ugyanazt. Az ápolónő kiment és hozott be altatót. Beleszúrta az infúzióba és hagyta hadd hasson a gyógyszer. KimBum szép lassan elhallgatott. Elaludt.

Otthon már mindenki aludt. Én nem tudtam elaludni. Néztem Minnie-t amint rásüt a holdsugár. Ez a mai nap katasztrófa volt. Remélem a holnapi jobb lesz. Ahogy így gondolkodtam, szép lassan elaludtam.

Onew az ágyában feküdt Yuri mellett. Ő sem bírt még aludni. Nézte a plafont. Folyamatosan Key-t látta maga előtt,  ahogy ott feküdt az ágyban. Ez a kép nem akart eltűnni a szeme elől. A többiek mind aludtak, és egy jobb napról álmodoztak…