A könnyes búcsú (21)

Sokáig gondolkoztam, most mi lesz? Elmegyek és új csaja lesz? Vajon fog majd még rám gondolni? Vagy pár nap múlva már rögtön elfelejt?

Minnie megérezhette, hogy mikre gondolok. még szorosabban szorított magához.

- Nagyon szeretlek – suttogta, a hangján érezhető volt, hogy fél. Fél, hogy soha többé nem lehetünk együtt.

- Én is szeretlek. – mondtam és egy újabb könnycsepp csorgott végig az arcomon. közelebb bújtam hozzá. – szeretlek – mondtam még egyszer, hogy nyomatékot adjak a szónak.

Így aludtunk el. Egész este ezt a szót suttogta a fülembe „szeretlek”. Ez volt a varázsszó. Erre aludtam el. Reggel, úgy érzem, nagyon korán kelhettem. Taemin már nem volt mellettem, ettől még szomorúbb lettem. Még feküdtem az ágyamban, amikor pár perccel később a szerelmem jött be egy tálcával.

- Gondoltam, hozok neked reggelit. Szeretlek – kimondta újra a varázsszót.

- Köszönöm – mondtam és sírtam… - Én is szeretlek.

Bekapcsolta a rádiót és bezárta az ajtót. Pont most kezdődött Christina Aquilera-tól az El Baso Del Final. Leült mellém. Én eltoltam a tálcát és csak őt néztem. Ő pedig csak engem. Aztán közelebb jött és  megcsókolt. Nagyon gyengéd volt, olyannyira, mint talán még soha. Simogatott. Gyengéden megérintette a hátam és simogatta. Nagyon jó volt, aztán levetkőztünk, levertük a tálcát az ágyról, de nem zavarta egyikünket sem. Csókolgatta a testem… minden porcikám erre vágyott, de ezt most egyikünk sem akarta elsietni. Édesen csókolt. Nem sokkal később kimerülten feküdtünk egymás karjaiban. Együtt mentünk zuhanyozni és Minnie újra bekapcsolta azt a számot… megmosta a hátam, én meg az övét. Pecekig álltunk a zuhany alatt. Amikor már törülköztünk valaki kopogott, egy szál köntösben mentem ajtót nyitni.

- Skey, ugye összecsomagoltál már? – kérdezte Key, mert ő volt az.

- Öhm… mindjárt kész vagyok, mennyi az idő.

- Mért nem ismered az órát? – kérdezte Kibum viccesen – 8:20 van, nem sokára indulnunk kell.

- Jó – mondtam és visszamentem Minnie-hez, felöltöztem és elkezdtem csomagolni.

- Nem sokára indulnom kell. – mondtam.

- Nem, előtte még eljössz velem a stúdióba, mutatni szeretnék valamit.

Kiszöktünk a terasz ajtón és elhajtottunk az egyik autóval a stúdióba. Minnie bement a mikrofon mögé és elindította a zenét. Én kint vártam. Amikor kijöttek Teamin, kezembe nyomta a lemezt.

- Ez a tied – mondta  - csak a repülőn hallgasd meg hazafelé.

- Mi? – kérdeztem értetlenül. – Mi ez? – kérdeztem.

- Majd meglátod. Most hazamegyünk és gyorsan becsomagolsz pár ruhát. Utána kiviszünk a reptérre és a többi ruhád utánad küldjük.

- Jó – mondtam szomorúan.

Amikor visszaértünk Onew-ék már az ajtóban toporogtak. Gyorsan felmentem a szobánkba, ami mostantól szerintem majd csak egy vendégszoba lesz. És engem hamar elfelejtenek majd. Újra rám tört a sírás, de most nem volt rá idő. Gyorsan abbahagytam és lementem. Kimentünk a reptérre.

Szia, drága unokahúgom – mondta Key könnyes szemmel.

- Szia Kibum – mondtam sírva, a sminkem már teljesen eltűnt, de nem érdekelt. Átöleltem Key-t és sírtam. 

-  Szia, Skye, örülök, hogy megismertelek. – mondta Gayoon, ő is sírt már.

- Én is örülök Gayoon. – őt is átöleltem és sírtam…

Szép sorjában elköszöntem mindenkitől Sophival is sírtam egy sort. És Minho és a többiek, mind úgy fognak hiányozni. Én  csak sírtam, tudtam legközelebb is csak 9 hónap múlva jöhetek vissza, ha vége a sulinak. Aztán jött Taemin…

Alig bírtam a szemeibe nézni. Odajött hozzám, már ő is sírt, megcsókolt

- Szeretlek – ezt mondta. Ez a szó volt az, amit nem akartam hallani. Fájt ez a szó. Sírtam, most már nem csak olyan búcsúsírás volt. Ez egy keserves sírás volt. Sirattam életem nagy szerelmét.

- Én is szeretlek – mondtam neki. Aztán elindultam. Amikor visszanéztem rájuk ott álltak mindannyian, még jobban rám jött a sírás. Amikor már a jegyellenőrző hölgy előtt álltam visszafordultam és már csak Minnie állt ott a többiek odamentek az ablakhoz, én visszaszaladtam Taemin-hez és sírtam, átöleltem és utoljára megcsókoltam. Egy utolsó szenvedélyes, könnyes, búcsúcsók volt ez. Utána felszálltam a gépre és leültem a helyemre, egész végig sírtam. Amikor eszembe jutott a cd, elővettem és betettem a cd lejátszómba. Egy szám volt rajta. Amit a Taemin csak nekem írt.

Egy váratlan üzenet (20)

Egyáltalán mik történnek, most ott ahol vannak? Mindannyian csak gyötörtük magunkat, vajon ott az orvosnál, hogy döntenek majd?  Pár órával később Key és Gayoon lépett be az ajtón. Gayoon kicsit fáradtnak tűnt, Kibum pedig szomorúnak, de ez érthető. Odamentünk és megöleltük őket. Gayoon elmondta, hogy a baba már elment, kicsit sírt, de mondta, hogy az orvos szerint lehet majd még gyerekük, hiszen ez volt az első terhessége, ami így végződött, és több nem is lesz. Egy jó ideig nem történt semmi. Sophi és Minho nagyon nem bírták már a sajtó szemétkedését, ezért elutaztak. Onew és Yuri hazamentek, hogy Onew bemutassa a szüleinek Yurit, utána meg átmentek Yuri szüleihez. Key és Gayoon is elmentek  síelni meg kipihenni ezt a babás sztorit. JongHyun kísérgette SeoHyun-t a fényképezéseire és keveset voltak otthon. Taemin és én itthon maradtunk. A szobámban ültem és szomorkodtam. Már csak egy hónapot leszek itt. És most mindenki elment… Minnie kopogott az ajtón. Tudtam, hogy ő az, de nem akartam, hogy bejöjjön, így is eléggé fáj, hogy egy hónap múlva nem fog simogatni… ő mégis bejött, kérdezés nélkül, látta, hogy sírtam. Nem mondott semmit. Leült mellém és szótlanul ültünk egymás mellett vagy két órán keresztül. Néha felállt és kiment vécére. Este pedig telefonált egyet. Utána visszajött, felállított és azt mondta van 10 percem, hogy elkészüljek. Gyorsan lefürödtem, megszárítottam a hajam és felöltöztem. Ez nem fért bele a 10 percbe, de elnézte nekem. kb. 40 perces késéssel indultunk el… hogy őszinte legyek, nem tudom hova. Taemin vezetett. Én csak ültem elmélyülten az ülésben. Ő a kezét a lábamra tette. Nemsokára  egy gyönyörű étteremhez értünk. Ki volt világítva az egész. Gyönyörű volt, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Egész este beszélgettünk, megkajáltunk, és ő végig a kezem fogta. Nagyon édes volt, egész este bíztatott, hogy most még ne fájjon olyan dolog miatt a fejem, ami még messze van. Nagyon édes volt…

Eközben Sophi és Minho élvezték a hangulatot Jamaicán. Épp egy kedves kis vendéglőben vacsoráztak ők is. Aztán felmentek a hotelba… és „játszottak” papás-mamást. Onew és Yuri nagyon jól szórakoztak a szülőknél. A leader szülei nagyon kedvesek voltak Yurival, ők is épp nyugovóra tértek.

Kibum és Gayoon pedig síeltek. Mondjuk most épp a hotelba ültek és forró csokit ittak és beszélgettek. A lány kicsit még szomorú volt, de már oldódott a hangulat.

JongHyun és SeoHyun épp egy egész napos fotózásról ért haza. Minnie és én hazamentünk és kivételesen tényleg elmentünk aludni… fárasztó napjaink voltak.

Holnap lesz Teamin születésnapja. Már megvettem az ajándékát. Majd nem Mindenki hazajött. Sophi és Minho egész nap aludtak. Szintúgy Key és Gayoon. Onew és Yuri még nem értek vissza, holnapra tervezték az érkezést. JongHyun és SeoHyun pedig még mindig fotózásokra rohangáltak. SeoHyun nagyon kelendő ebben a szakmában.  Egész nap azon gondolkoztam mi lesz ezután. Bementem a szobába leültem az ágyra. azt hittem Taemin még alszik, de már fenn volt… igen aktívan … átölelt…hozzá bújtam, és a fülébe súgtam:

- Boldog szülinapot, drágám!

- Köszönöm, édesem, ez életem legjobb szülinapja, mert velem vagy.

Elkezdte csókolgatni a nyakam, nagyon jó volt vele. Amikor kezdett volna vetkőztetni, benyitottak a többiek, boldog szülinapot kívánni. Mindenki odaadta az ajándékot Minnie, utána megreggeliztünk és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba, utána ebédelni, és délután lovagolni, este pedig az első nyári fellépésük lesz. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat egész nap. Mindenki nagyon boldog volt.  Mondjuk a reggelt kicsit megzavarták. De sebaj, lesz még idő bepótolni. Pont ezen gondolkoztam, amikor hazaértünk. Key vette észre, hogy a rögzítőn világít a gomb. Mindenki körbe állta a készüléket, és hallgattuk, az első telefonáló a menedzser volt. Boldog szülinapot kívánt Taemin-nek és figyelmeztette a fiúkat az esti fellépésről, ami már megvolt. A második telefonáló pedig az anyum volt. 

-  Sziasztok skacok. Remélem, vigyáztok az egy szem lányomra és semmi rosszat nem csináltok vele. Drága Skye, lenne egy kisebb probléma és haza kéne jönnöd, hogy meg tudjuk beszélni. Lefoglaltam a repülőjegyed, holnap 10-kor indul a gép. Én várlak majd a reptéren. Kérlek vigyázz magadra. Szeretlek, puszi: Anyud.

És letette a telefont. Mindenki csak nézett maga elé. Azt egyszer csak Key és Taemin egymás szavába vágva kezdtek beszélni.

- Nem mehetsz haza. most nem… - kezdte Minnie.

- De hát nélküled mi lenne velünk… - folytatta Kibum.

Ott háborogtak mindketten, de azt senki nem vette észre, hogy majdnem összeestem. Nagyon rosszul éreztem magam, pár mondat járt a fejemben. „Itt kell hagynom a szerelmem! El kell mennem, el kell engednem!” A sírás kerülgetett. Nem nagyon bírtam palástolni a fájdalmam, és amíg a fiúk ott dumáltak nekem, hogy majd ők beszélnek a szüleimmel, addig én felmentem a szobába és sírva dőltem le az ágyra. Képtelenség, hogy pont most menjek el. Nagyon sokáig sírtam, nem sokkal később miután én felértem a szobába Minnie is jött. Mellém bújt, nem szólt semmit. Csak magához szorított. jó volt érezni a közelségét, de tudtam ez az utolsó alkalom, hogy együtt lehetek vele. Fájt belegondolni ebbe. Sokáig gondolkoztam, most mi lesz? Elmegyek és új csaja lesz? Vajon fog majd még rám gondolni? Vagy pár nap múlva már rögtön elfelejt?

Egy fájdalmas döntés (19)

Taemin pedig csak állt, és csak nézte a tesztet

- Te… terhes vagy? – kérdezte, és rám nézett.

- Nem Minnie...

- De a teszten az van.. - értetlenkedett.

- De nem.. - szóhoz sem jutottam.

- Nagyon örülök – átölelt. Én nem bírtam elviselni. Ez az ölelés most nem volt jó. Meg kell mondanom neki…

- Taemin – bontakoztam ki az öleléséből – nem én vagyok terhes… valaki terhes, de nem én…

- Hát akkor ki? – kérdezte Key.

Már nagyon forró volt a hangulat.

Én! – mondta GaYoon. KiBum ránézett, most rajta volt a sor, hogy teljesen elfehéredjen.

- Kisbabánk lesz? – az unokatestvérem rám nézett. – mikor ugranak elő a többiek, hogy április bolondja?

- Nem is április van – mondtam – és ez nem vicc… de ezt már nektek kell megbeszélni.

- Mikor csináltad a tesztet és mért nem szóltál? - tette fel a következő kérdést Gayoon-nak.

- Ma reggel, mert rosszul érzem magam egy ideje. És mert még csak most tudtam meg. Nekem is fel kell dolgoznom, hogy egy valami növekszik bennem, ami tőled van. – válaszolta Gayoon.

 Eközben Minnie átölelt, puszilgatott, és a fülembe súgta: - Azért jó lett volna, ha te vagy terhes… már kezdtem elképzelni a pici Minnie-t… - nagyon cuki volt, amikor ezt mondta.Key és Gayoon tovább beszélgettek:

- És azért nem mondtam még el, a másik ok… mert nem akarom, hogy szétmenjen az SHINee a baba miatt, mert el tudom képzelni mit, éreznének a fanok, ha rájönnének, hogy gyereked lesz és kiszállsz. Ezt nem akarom. És apa nélkül sem akarom felnevelni a gyereket! Tehát én már eldöntöttem – nagy levegőt vett – nem tartom meg a babát, és ha emiatt ki akarsz dobni, akkor már, megyek is csomagolni. - hadarta el Gayoon.

Mi csak néztünk rá. Látszott rajta komolyan gondolja. Key odament hozzá, átölelte és a mondta:

- Én örökké veled maradok. Együtt elmegyünk és – nyelt egyet – elvetetjük a babát. Szeretlek.  – mondta, de láttam rajta nagyon fájt neki. Minnie-vel felmentünk a szobába. Nem akartunk tovább zavarni. Onew-ék még mindig aludtak. Taemin elment zuhanyozni, én pedig bementem Minho-hoz és Sophi-hoz. Még az ágyban lustálkodtak. Megkérdezték mi baj van és én mindent elmondtam.

Elképedve néztek rám. Én meg csak mondtam-mondtam a magamét. Miután már mindent tudtak lementünk reggelizni, Kibum és Gayoon már nem voltak itthon. Mi elmondtuk Onew-éknek és Jongie-éknak is. És ők is azt mondták, hogy most még ez a helyes. Vajon mi lesz ebből? Lehet majd még gyerekük egyszer, ha együtt maradnak? Egyáltalán mik történnek, most ott ahol vannak?

Egy nem várt esemény (18)

Először egy sms-t küldtük Jongie telefonjára. Két perccel később, pedig ezt: „SeoHyun, csípd ki magad és Jongie-t is… Puszi: Skye, Gayoon, Sophi és Yuri” Nem írtak vissza egyik sms-ünkre sem, így csak remélni tudtuk, hogy nem melegítőben állítanak oda. Minden vendég megérkezett. Felhívtam SeoHyunt. - Szia! na, mikor értek ide? - Nem sokára. Egy utcányira vagyunk, mire készültök? – kérdezte. - Oké, akkor siessetek, puszi. – és letettem a telefont, meg sem vártam a választ. - Siessetek, mindenki a helyére. SeoHyun azt mondta, hogy egy utcányira vannak már csak. gyerünk-gyerünk. - sürgettem mindenkit. Lekapcsoltuk a villanyt. Csináltunk gyorsan egy kis utat, ahol a pincér betolja majd a tortát a sötétbe. Hallottuk a kocsi ajtó csapódást, pár perccel később nyílt az ajtó. Jongie a kapcsoló után nyúlt. A pincér gyorsabb volt. Betolta a tortát és mi elkezdtük: - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT JONGHYUN! Látni kellett volna az arcát. Nagyon meglepődött. És boldog volt. Mi mind mosolyogtunk rá, egy boldogság könny csorgott le az arcán… - Mióta szervezitek? – kérdezte egy nagy mosolyog kíséretében. - kb. egy hónapja. – mondtam. SeoHyun aki eddig megdermedve állt, most végre szóhoz jutott: - És nekem mért nem szóltatok? – kérdezte. - Féltünk, hogy beköpsz Jongie-nak minket, ezért, de most nem ez a lényeg. BULIZZUNK! Mindenki táncolt, evett, ivott, nagyon jó volt a hangulat. Sophi és Minho táncoltak. Key és Gayoon is eltűntek valahova, csak nem tudjuk hova. Onew és Yuri táncoltak. A vendégek is mind táncoltak. Fergeteges buli volt. JongHyun volt a középpontban. SeoHyun is nagyon jól érezte magát, ő is táncolt ismerősökkel ismeretlenekkel. Én és Minnie most épp a bárpultnál ültünk és egymást néztük. Minden vágyam lett volna megcsókolni itt és most őt. És úgy nézett ki, nem csak én gondolok erre. Utána elmentünk és vagy hajnali 4-ig táncoltunk. Néha-néha Christy-t is láttam a tömegben. Odamentünk hozzá szerelmemmel és megköszöntük, hogy ennyire jó lett a díszítés. Bólintott és bulizott tovább. Minnie-vel mi is követtük a példáját és egy nagyon jót partiztunk. Az elmúlt sok rossz után ez most nagyon jó volt. Mindenki jól érezte magát és szuper volt a társaság is. Másnap reggel 7-kor mentünk haza. Mindannyian azonnal le is feküdtünk aludni. Jó sokáig bírtuk a szunyát. Másnap délután kettő körül ébredtünk. Minnie még javában szuszogott, amikor én már vagy fél órája csak őt bámultam. Ahogy őt néztem eszembe jutott, már csak egy hónapig leszek vele. Ugyanis augusztus közepén haza kell mennem, mert még a tankönyveimet is meg kell vennem. Sírva fakadtam. Nem akartam felkelteni Taemin-t ezért kimentem a folyósóra a mosdóba. Kifújtam az orrom, amikor megláttam egy terhességi tesztet a kukában. Nem szoktam ilyet csinálni, de ez nagyon érdekelt. Vajon ki csinál ilyet? Megnéztem az eredményt. És igen, valaki terhes a házban biztos voltam benne, hogy nem én vagyok az, tehát kell lennie a házban valakinek, aki ma reggel magányosan, ül… mondjuk a… konyhában. Azonnal lementem a konyhába, de nem volt ott senki. Gondoltam várok egy picit. Leültem a székre és vártam… kisvártatva megjelent, valaki a lépcső tetején, akire egyáltalán nem számítottam, hisz még csak 20 éves. Gayoon állt ott… ránéztem. Ő kérdőn pillantott rám, és én bólintottam. - Mikor láttad? - kérdezte. - Most az előbb, amikor kimentem… a mosdóba - válaszoltam. - És mit csinált ott? Csak nem sírtál? - nem- töröltem meg az arcom… Átölelte a vállam. Összeölelkeztünk. Abban a pillanatban jött le a lépcsőn Key. Én pedig az asztalon felejtettem a tesztet. El akartam venni az asztalról, és Kibum észrevette, hogy a tesztért nyúlok, és ő gyorsabb volt. Elvette. Az eredményt látva tátott szájjal rám nézett. - te… te… terhes vagy? – kérdezte elképedve. - nem, nem. ez csak el van rontva… rosszul lett megcsinálva… - kicsit elpirultam. Taemin jött le a lépcsőn, és Key csak nézett rá. Én Key-t néztem, ahogy Gayoon is… ha Key most elszólja magát Minnie-nek, akkor vége mindennek, és el kell mondanunk az unokatesómnak, hogy Gayoon terhes… kész katasztrófa lenne. Gayoon kétségbeesetten nézett szerelmére. Key továbbra is a kezében tartotta a tesztet. átölelte Gayoon-t és akkor Minnie észrevette. - Mi az? – kérdezte. – meg hát különben is, olyan fagyos itt a hangulat, mi van? – odamentem hozzá és átöleltem. - Kibum, kérlek, mutasd meg, ne titkoljatok előlem semmit… - de hát az semmi, drágám, ne törődj vele. Minnie kivette Key kezéből a tesztet ránézett és elállt a szava. Teljesen elfehéredett… nem tudtam mit csináljak, próbáltam megszólalni, de nem ment… Taemin pedig csak állt, és csak nézte a tesztet…

Nem várt hazaérkezés és szülinapi készülődés (17)

Másnap reggel, amikor felkeltünk, Sophi visszaért végre a húgától, és Minho ágyában ébredezett. Csináltam reggelit mindenkinek, és felszóltam, hogy jöjjenek enni. Szép lassan megtelt az étkező. Már csak Onew-ék és JongHyun-ék hiányoztak az asztaltól. Egész délelőtt JongHyun szülinapi bulijáról tárgyaltunk. Megbeszéltük, hogy ha hívnak Onew-ék, akkor majd velük is megbeszéljük, de SeoHyun-t nem avatjuk be, nehogy elszólja magát. Felhívtuk Christy-t, hogy ha van ideje, jöjjön át, hogy meg tudjuk beszélni a helyszínt és a díszítést. Dél körül ideért és este hatig erről beszélgettünk. Egy nagy klubbot választottunk Szöul belvárosában és ki is fizettük a díjat, hogy arra az estére a mienk legyen a klub. Már szép lassan szállingóztunk el aludni, amikor megcsörrent a telefon. Egyszerre rohant vissza mindenki a nappaliba. Felkaptuk a telefont. Onew és Yuri volt az. Elmondtuk nekik a nagyszabású terveinket Jongie szülinapjáról. Onew-éknek nagyon tetszett. Mondtuk nekik, hogy 19.-én haza kéne jönniük, hogy minden rendben legyen, ugyanis SeoHyun-ék csak 20.-án reggel érkeznek meg. Ezzel sem volt semmi baj. Ez az egy hónap, amíg szerveztük a bulit nem volt semmi érdekes. Eljött a 18.-a már mindannyian nagyon izgultunk. Vajon mit fog szólni JongHyun? Taemin és én elmentünk a bárba és megnéztük a díszítést, megrendeltük a tortát, és beszéltünk Christy-vel. Hazafelé az úton Minnie megállt az első pihenőnél megálltunk. és megkérdezte: - Szóval, ugye, a nyár végén, nem mész vissza? – kérdezte. - De, sajnos vissza kell mennem. - szontyolodtam el. - És akkor… mi lesz velünk? - kérdezte kétségbeesetten. - Nem tudom… - válaszoltam őszintén,közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam… - de mindig szeretni foglak… - aztán megcsókolt. Elindultunk most már tényleg haza. Amikor óriási meglepetés fogadott minket. JongHyun és SeoHyun ott ült a nappaliba és a többiek mind megszeppenve hallhatták az élménybeszámolójukat. - Hát ti meg mit kerestek itt? – kérdezte Taemin. - Nem akartam nélkületek ünnepelni a szülinapom, és még hiányoztatok is. - válaszolta Jongie. - De hát az isten szerelmére, csak holnap után lesz a szülinapod. - hüledezett Minnie. - Baj, hogy hazajöttünk? – kérdezte. - Nem – válaszoltam mielőtt a többiek vissza elküldték volna nyaralni JongHyung-ot. Jongie és SeoHyun felmentek csomagolni. Mi többiek pedig összedugtuk a fejünket. - Most, mi lesz? – kérdezte Minho. - Mi sem tudjuk. Holnap hazajönnek Onew-ék, de előtte fel kéne hívnunk őket. - mondtam. A nap további részében azon ügyeskedtünk, nehogy JongHyun észrevegye a készülődést. Sikerült Onew-éknak szólnunk, hogy mondják majd azt, hogy hiányoztunk és azért jöttek haza. Másnap reggel Onew és Yuri megjelent az ajtóban és elég hihetően adták elő a mesét, hogy hiányoztunk. Mindenkinek hoztak valami ajándékot. Mind a 8-an elmentünk vásárolni Jongie-nak ajándékot. Mindenki kitalált valami érdekes és szellemes, kedves ajándékot és azt próbálta megszerezni. Egész nap vásárolgattunk. Késő este értünk haza és akkor már Jongie-ék aludtak. Másnap korán reggel elmentünk és elvittük a tortát a klubba, és fogadtuk a vendégeket. Küldtünk egy sms-t JongHyun-nak. „Szia Jongie,este 8-ra gyertek a Leader Club-ba. Puszi: Skye,Gayoon,Sophi és Yuri.”